A didaktika az oktatás elmélete. Elnevezése a görög didaszkó, didaszkein (tanítok, tanítani) szóból származik. A pedagógiai irodalomba ezt az elnevezést 1632. Comenius „Didactica Magna” című könyvének megjelenése óta használjuk.
Ø A didaktika a neveléstudománynak az a részterülete, amely a tanításra, tanulásra vonatkozó részterületeket tárja fel és írja le.
Ø A didaktika az oktatás általános elmélete, mivel különböző tantárgyakra, különböző életkorokra egyaránt érvényes törvényszerűségek megfogalmazására törekszik.
A didaktika 2 nagy kérdéskörrel foglalkozik:
- Mit tanítsunk? (Ez a tantervelmélet)
o Milyen elvek alapján határozhatjuk meg az iskolában elsajátítandó műveltségi anyagot.
o A tudásnak milyen fajtái és formái vannak.
o Hogyan építhetjük fel úgy a tananyagot, hogy a végső célként megfogalmazott műveltségi anyaghoz minden életkorban a leginkább megragadható tudással járuljunk hozzá.
o A gyermek személyiségének leghatékonyabb fejlesztése.
o Milyen legyen a tanterv.
o Mit kell előírni a pedagógusok számára, ill. mekkora szabadságot kell nekik hagyni.
- Hogyan tanítsunk?
o Ehhez világosan kell látni az oktatás folyamatát.
o Számba kell venni a pedagógusok és a tanulók oktatási módszereit, melyekkel az oktatás folyamatán keresztül mehetnek.
o Ismerni kell az oktatás eszközeit, amelyek segítik az eredményes és gyors haladást.
o Látni kell azokat a szervezési formákat, melyek között az oktatás megvalósul.
o Külön kell foglalkozni a pedagógiai értékeléssel is.
Ø A fenti 2 fő kérdés mellet foglalkozni szoktak a „Kit tanítani?” és a „Kinek tanítani?” kérdésekkel is. Ezzel a kérdésfeltevéssel kívánja azt hangsúlyozni, hogy a didaktika nem hagyhatja figyelmen kívül a tanulót, akinek a személyiségét kívánja fejleszteni az oktatás eszközeivel, és a pedagógust sem, akinek a személyisége legalább olyan fontos hatótényező az oktatás során.
Ø A tudományok fejlődésére jellemző az integrálódás és a differenciálódás. Egyrészt a valóság részletkérdéseinek alaposabb jellemzésére újabb tudományok jönnek létre, másrészt a közelálló tudományok kapcsolódnak egymáshoz. Ezek az interdiszciplináris kapcsolódások főként azokra a tudományokra jellemzőek, amelyeknek tárgya összetett, bonyolult. A didaktika ezek közé tartozik.
Ø A didaktika a legszorosabb kapcsolatban a nevelés elméletével van, hisz mind a kettő a személyiség fejlesztéséhez járul hozzá. A nevelés intézményrendszerének, valamint a pedagógia gondolkodásnak a fejlődését a neveléstörténet tárja fel. Az összehasonlító pedagógia a főbb nemzetközi tendenciák, irányzatok bemutatásával segíti az oktatáselméletet.
Ø A didaktikát a legszorosabb kapcsolat fűzi a filozófiához. A legtöbb filozófusnak voltak a pedagógiára, az oktatásra vonatkozó nézetei. (Arisztotelész, Motaigne, Locke, Dewey, Quintilianus). Maga a pedagógia és ezen belül a didaktika a filozófiából vált ki.
Ø A pszichológia is közel áll a didaktikához (pld: foglalkozik az életkori sajátosságokkal).
Ø A szociológia foglalkozik azzal a társadalmi közeggel, melyben az oktatás és a nevelés folyamata megvalósul, és lehetővé teszi az iskolán belüli társas kapcsolatok elemzését. Az oktatás és a pedagógia határán létrejött tudomány a nevelésszociológia.
Ø Az oktatás során megvalósuló gondolkodási folyamatok megértéséhez járul hozzá a logika.
Ø A tantárgypedagógia az egyes tárgyak sajátosságait állítják a középpontba, és a tárgy tanulásnak-tanításnak egyedi igényeihez igazítja a didaktika általános törvényszerűségeit.
Ø A kibernetika nézőpontja az oktatási folyamatot foglalja össze, mint a szabályozás egyik speciális esete, ahol a tanár a szabályozó, a tanuló pedig a szabályozott.
Nevelés:
Ø A növekvő gyermek az őt érő különböző hatások és saját aktív tevékenységének eredményeként az őt körülvevő társadalom aktív tagjává válik. Azt a folyamatot, melynek eredményeképpen eljut erre a szintre, szocializálódásnak hívják. E során a tanuló személyisége spontán és tervezett hatások következtében változik, fejlődik.
Ø A hatások között jelentős szerepe van a nevelésnek, mely egy céltudatos, tervezett tevékenységrendszer, és melynek célja a társadalmilag értékes és egyénileg eredményes magatartás és tevékenységformák kialakítása.
Oktatás:
Ø A nevelésnek azt a részét, amely főként ismeretek elsajátítására, a műveltség megszerzésére, intellektuális képességek kialakítása révén járul hozzá a személyiség fejlesztéséhez, oktatásnak nevezzük.
Ø Az oktatás 2 egymással kölcsönhatásban lezajló folyamat, a tanítás és a tanulás egysége.
o Tanulás: A tanulás a tanuló olyan aktív és produktív tevékenysége, amely a társadalmi műveltség, azaz az elméleti és gyakorlati ismeretek, jártasságok és készségek elsajátítása, képességek kialakulása, érzelmi és akarati tulajdonságok fejlődése, a magatartás alakulása révén járul hozzá a személyiség fejlődéséhez.
o Tanítás: Nem más, mint a tanulás céltudatos irányítása, azoknak a tevékenységeknek a megszervezése, amelyek a teljesítményképes tudás elérése szempontjából szükségesek.
Irányítás:
Ø A tanulás spontán módon, tanári irányítás nélkül is végbemegy. A tanári irányítással viszont ezt a tevékenységet célirányosabbá, eredményesebbé tehetjük. A pedagógus világosan látja az elérendő célokat, a tanulók felkészültségét, ki tudja jelölni a célhoz vezető utat és ezen végig tudja vinni a tanulókat.
Ø Az irányításnak direkt és indirekt formái vannak. A direkt irányítás esetén az ismeretek egyedüli forrása a tanár, aki az elsajátítás minden lépését meghatározza a tanulók számára. Az indirekt irányítás az, amikor a tanító a háttérben marad, és hagyja, hogy a tanulók maguk oldjanak meg egy problémát.
Szervezés:
Ø A pedagógus azon megnyilvánulásai, melyek a tanulót kapcsolatba hozzák a tanulási feladattal, megteremtik a tanulás feltételeit.
Képzés:
Ø A képzésen azt a tevékenységet értjük, melynek során az elsajátított ismeretek gyakorlati alkalmazása segítségével kifejlesztjük a jártasságokat, kézségeket és képességeket. A képzés az oktatás folytatása. Az oktatás elnevezés inkább a folyamatra, a képzés az eredményre teszi a hangsúlyt. A képzés képessé teszi a tanulót egy meghatározott feladatkör (szakma) elsajátítására.
Az iskolának jól hasznosítható ismereteket, tananyagot kell nyújtania vagy inkább azokat a képességeket kell fejlesztenie, melyeket felhasználva a tanuló maga tudja megszerezni a szükséges ismereteket?
Ø Az első álláspont: materiális.
Ø A második álláspont a formális. (ez erősödött inkább)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése