Az oktatás módszere tahát nem más, mint az oktatási folyamat didaktikai feladatainak megoldására alkalmazott „eljárás”.
Ø A módszer fogalmát először Comenius alkalmazta a XVII. században, oly értelemben, mely az oktatás általános módját jelenti. A fogalom később fokozatosan szűkült és speciális tartalommal telítődött.
Ø Pestalozzi a gyermeki megismerésnek megfelelő oktatási megfelelő oktatási eljárásokat dolgozta ki és a későbbi reformpedagógiai irányzatok is a gyermek érdeklődését és aktivitását kiváltó módszereket hangsúlyozták.
Ø Ezzel szemben Herbart oktatási rendszerében a tanítási módok a fontosabbak, bár kidolgozta az alkalmazható munkaformát is. Követőinek elgondolásában is a tanítási műveletek állnak a középpontban, és alárendelt szerepet játszanak az ismeretközvetítő eljárások.
Ø Jelenlegi felfogásunkban a módszerek az oktatás „külső formáját”, a tartalom, vagyis a „belső forma” realizálódását jelentik.
Módszerek:
Ø Tanári: magyarázat, előadás, bemutatás, szemléltetés (kevés lehetőség a differenciálásra, motiválásra; a tanulói aktivitás szintje alacsony)
Ø Tanár-tanuló közös munkája: megbeszélés, vita, kérdezve kifejtés
Ø Tanuló egyéni munkája: tankönnyvel, feladatrendszerrel, házi feladat, megfigyelés, kutató-felfedező munka, gyakorlati munka, csoport munka, játék, programozott oktatás, oktatócsomag (lehetőség a differenciálásra motiváló és aktivitást igénylő munkaformák, egyéb pozitív személyiségvonások fejlesztésére alkalmas)
Előadás, magyarázat:
Az ismeretközlés leghagyományosabb módja a tanár előadása vagy magyarázata. Az új szabályok, fogalmak megértéséhez nélkülözhetetlen a tanár a tanár szóbeli ismeretközlése, és főként a magasabb évfolyamoknál jól tölti be a funkcióját.
Közös jellemzőik:
Ø Logikus, világos, életkornak megfelelő
Ø Kérdések, ismétlések beiktatása
Ø Fontos részek kiemelése
Ø Változatos, színes
Ø Jól válogatott példaanyag
Ø Előzetes tapasztalatok felhasználása
Ø Bátorít kérdésfeltevésre, válaszol a felmerült tanulói kérdésekre
A tanár szóbeli közlésének előnyei:
Ø Jól tervezhető
Ø Rendszerezett ismereteket nyújt
Ø Időtakarékos
Ø Nincs eszközigénye
Hátrányai:
Ø Kevés a tanulói részvétel lehetősége
Ø Rövid ideig képes a figyelmet, az érdeklődést fenntartani
Ø Nem képes figyelembe venni az egyéni különbségeket
Ø Inkább nagyobb életkorban alkalmazható
Bemutatás, szemléltetés:
Ø Az egyik legnagyobb múltú oktatási módszer a szemléltetés.
Ø Comenius a XVII. században felismerte, hogy a verbális ismeretközlés mellett szükséges a tárgyak, jelenséget észlelése, elemzése is. A megismerés hétköznapi útja is a dolog érzékszervi tapasztalataiból indul ki. A szemléltetés egyik formája tehát a valódi tárgyak, jelenségek bemutatása, amely közvetlen tapasztalatszerzésre ad lehetőséget.
Ø Közvetlen szemléltetés: Ide tartoznak bizonyos tárgyak, kiosztása és tanulmányozása, vagy gépek, műszerek helyszínen megtekintése, sőt a pedagógus által bemutatott kísérletek is.
Ø Közvetett szemléltetés: nem pusztán elmondják vagy leírják a dolgokat, hanem „megmutatják” azokat és képesek a dolgok jobb megértése érdekében a jelenségeket nagyítani, megeleveníteni. (videó)
Ø A bemutatás sajátos átmenetet képez ill. a tanulóközpontú aktivitás között, mert a bemutatás során a tanár irányításával, az általa kiválasztott eszközök segítségével zajlik az oktatási folyamat, de a tanulók megfelelő munkája segítségével zajlik az ismeretszerzés.
Ø A jó szemléltetés nem csak passzív „megnézés”, hanem irányított megfigyelés, az összes tanuló közreműködésével.
Megbeszélés:
Ø A pedagógusok körében a legkedveltebb módszer a megbeszélés, melyet akkor célszerű alkalmazni, ha a tanulók többségének részvételével lehetséges egy új ismeretet feltárni vagy feldolgozni.
Ø A tanulóknak állandó kapcsolata van a tanárral, mely lehetőséget nyújt a visszajelzésre, így a gyerekek egyéni különbségeinek figyelembe vételére.
Az optimális megbeszélés ismérvei:
Ø Rendszerezett, jól irányított
Ø Helyesen tagolt világos célkitűzésű
Ø Kérdésekre és probléma feltevésekre épül, ezáltal aktivizálja és motiválja a tanulókat
Ø Nem szakad el a felvetődött tanulói kérdésektől vagy eltérő válaszoktól, így sikerélményt biztosít és differenciál.
Ø A megbeszélés magasabb formája a vita, mely azonban inkább csak felsőbb osztályokban alkalmazható. E során a vitavezető a pedagógus. Alkalmas a magasabb rendű értelmi képességek fejlesztésére.
Kérdezés:
Ø A kérdezés a megbeszélés vezetésének fő eszköze és az egész oktatási folyamat egyik „kulcsfigurája”.
Ø Sokféle kérdés fogalmazható meg és minden típus másfajta gondolkodási műveletet aktivizál. Nem mindegy, hogy kihez/kikhez szól és mennyi gondolkodási időt hagy. Hosszabb várakozási idő esetén ugyanis gyakoribb a jó válasz és a következtetés.
Ø Szűk kérdezés: A tények felidézésére, összefoglalására irányulnak és egyetlen válasz adható rá.
Ø Tág kérdezés: Elemzéseket, értékeléseket, kreativitást várnak el a tanulóktól, így többféle jó megoldás létezik.
A tanuló egyéni munkája:
Ø Gyakori ellentmondása az oktatási folyamatnak, hogy egyrészt elvárjuk a tanulótól, hogy önállóan produkáljon, vagy reprodukáljon, másrészt ritkán bízunk abban, hogy önállóan is képes ismereteket szerezni.
Ø Minden korcsoportban mások az optimális módszerek.
Ø Minden korosztályban közös vonás, hogy az aktivitást igénylő, differenciálásra módot adó, megerősítést kiváltó módszerek bizonyultak hatékonyabbnak.
Ø Az egyéni munka során felhasznált eszközök nem pusztán közvetlen ismeretforrások, hanem az ismeretszerzés megtanulásának eszközei is.
Ø Az egyéni munkaformákat gyakorlás útján lehet elsajátítani, amikor az egyszerűbb feladatoktól juthatunk el az összetett, bonyolult, képességeket igénylő önálló munkáig.
Az oktatás módszereit meghatározó tényezők. A kiválasztás kritériumai:
Ø Tevékenység tényező:
o Adott oktatási cél.
o Konkrét oktatási tartalom jellege, bonyolultsága.
o Az oktatási folyamat meghatározott fázisa.
o A módszerek előnyei, hátrányai, felhasználhatóságuk.
Ø Tanulók jellemzői:
- A tanulócsoport életkora.
- A tanulócsoport fejlettségi szintje.
- A tanulócsoport sajátosságai.
- Egyéni jellemzők.
Ø Mindezek figyelembevételével választhatjuk ki az adott feladat elvégzéséhez legmegfelelőbb oktatási módszert.
Az oktatási eszközök:
Ø Oktatási eszköznek nevezünk minden olyan tárgyat, amely meghatározott ösztönzéseket ad a tanulóknak, és ez által megkönnyíti számunkra a valóság közvetlen és közvetett szervezését. Ezeket a tárgyakat nemcsak szemlélni lehet, hanem vannak olyanok, melyek cselekvés elvégzésére is alkalmasak.
Ø Vizuális vagy taktilis eszközök (képek, térképek)
Ø Nyomtatott eszközök (tankönyvek, tesztek)
Ø Auditív vagy audiovizuális eszközök (TV, rádió)
Ø Komplex eszközök (nyelvi labor)
Ø Az egyes eszköznemzedékek jól illusztrálják a technika fejlődését.
Ø A legmodernebb eszközök magát a tanulási folyamatot forradalmasítják, hiszen az oktatóprogram segítségével a tanuló az információszerzéstől az ellenőrzésig a legoptimálisabban tervezett utat járja be, méghozzá a saját tempójában.
Ø A taneszközök egy része az új ismeretet önmaga hordozza, ezek az információhordozók. A csoporton kívül vannak a segédeszközök, melyek az információt átalakítják vagy hozzáférhetővé teszik (filmvetítő).
Taneszközrendszerek:
Ø Több eszköz összekapcsolása.
Ø Nyelvi labor: látás+hallás
Ø Oktatócsomag: Ebben egy téma, pontosan megfogalmazott tanulási céljának eléréséhez szükséges anyagok rendszere található benne. (feladatlap, hanganyag)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése