Az ismereteknek, jártasságoknak és kézségeknek azt a rendszerét, amelyet a korszerű műveltség egészéből a nevelési célok elérése érdekében kiválasztunk és tanítunk, az oktatás tartalmának nevezzük.
A tartalom kiválasztásának szempontjai:
Az oktatás tartalmának kiválasztása elég bonyolult, és rendszeresen újragondolandó feladat. Figyelembe kell venni az adott iskolatípus célját, a tantárgy követelmény-rendszerét, a társadalmi elvárásokat, a gyerekek fejlettségét, érdeklődését, valamint iskolák felszereltségét, a pedagógusok felkészültségét.
A korszerű társadalmi műveltség:
Ø A társadalom fejlődésével, a tudomány, a technika, a művészetek, az emberek hétköznapi tevékenységének gazdagodásával folyamatosan változik. Ezt a változást nyomon követhetjük a nagy történelmi korszakok összevetése alapján. A ’30-as, ’60-as, ’90-es években lényegesen eltérő tartalma volt a társadalmi műveltségnek.
Ø Az új ismeretek nem egyszerűen hozzáadódnak a korábbiakhoz, hanem sok esetben azokat felváltják, szükségessé teszik az ismeretek rendszerének átalakítását. Az oktatás tartalmát csak akkor tudjuk megfelelően kiválasztani, ha átfogó képünk van a társadalmi műveltség jelenlegi helyzetéről, fejlődési irányairól.
A ’70-es évek végén a tudományok legkiválóbb képviselői kísérletet tettek arra, hogy az ezredfordulón várható műveltséget leírják:
Ø Nyelvi, kommunikációs nevelés.
Ø Matematikai nevelés.
Ø Természettudományos nevelés.
Ø Történelmi, társadalmi és politikai nevelés.
Ø Esztétikai nevelés.
Ø Szomatikus nevelés.
Ø Technikai nevelés.
A ’90-es évek elején készült nemzeti alaptanterv kidolgozói is e műveltségképet vették alapul, és módosították az eltelt 20 év alapján.
Ø A korszerű társadalmi műveltség csupán kiinduló pontja lehet az oktatás tartalmának kijelölésekor, és mennyisége sem teszi lehetővé, hogy válogatás nélkül tanítani szándékozzunk. Ezért a műveltségi anyagból az általános nevelési eszménynek, a céloknak megfelelő, pedagógiai rendszerré feldolgozott művelődési anyagot kell kiválogatni.
Ø Olyan tartalomra van szükség, amely egy egységes, a világ dolgaiban történő eligazodásra alkalmas, fejlődő világnézet kialakulását teszi lehetővé, és alkalmassá tesz a társadalom életében való aktív szerepvállalásra.
Ø Egy általános nevelési cél szűrőjén átkerült művelődési anyag további finomítását teszi lehetővé egy adott iskolatípus céljának figyelembevétele. Ennek fontossága könnyen belátható, ha végiggondoljuk, hogy a tárgyak egészen más rendszerére, arányaira van szükség egy általánosan művelő vagy egy szakirányú képzést biztosító iskolában.
Ø Az iskolafokozat, a tanulók képességei tükröződnek tantárgyi követelményekben, melyek a tartalom kiválasztásában egy újabb szempontot jelentenek.
Ø A követelményt a társadalmilag szükséges és az adott szinten lehetséges összeegyeztetésével jelöljük ki. A tartalom meghatározásában a tanulók életkori lehetőségein túl figyelembe kell vennünk érdeklődésük irányát is. Vannak olyan irányzatok, amelyben a tartalom kiválasztásának fő szempontja a tanulók érdeklődési köre. Ezt a szempontot csak olya mértékben szabad engedni érvényesülni, ameddig nem teszi lehetetlenné a rendszeres ismeretek kialakulását.
A tanterv fogalma:
Ø A tanterv egy olyan pedagógiai dokumentum, amely magában foglalja egy adott iskolatípus célját, és ezeknek a céloknak megfelelően kiválogatott és elrendezett művelődési javakat, azaz oktatás tartalmát. A tantervek a történelem során szemléleti és műfaji változásokon mentek keresztül. (első tanterv Magyarországon az 1777-ben kiadott Ratio Educationis volt)
Ø A tanterveknek a történelmi fejlődés során 3 jól elkülöníthető változata alakult ki:
o Szillabus típusú tanterv: Csak a tantárgyak felsorolását, z évfolyamok szerinti felosztását, és az óratervet tartalmazza.
o Részletező, előíró tanterv: A fentieken kívül kifejti az iskolatípus célját, a tantárgyak tanításának célját, feladatait, a tantárgyak tartalmát évfolyamonként és egyenként, és tantárgyanként módszeri utasításokat ad. (Az ’50-es ’60-as években, hazánkban ez a tanterv-típus terjedt el. A ’70-es ’80-as évek jellemző tanterve az oktatási folyamat megtervezésére váltotta.)
o Curriculum (folyamatterv): Az oktatási folyamat teljességének leírására törekszik, azaz a tanulói tevékenységformákat, a részletezett követelményrendszert, az eszközrendszert és az értékelés eszközeit is felsorolja. Igen nagy előnye, hogy a gyakorlati munkához szükséges minden lényeges módszert, eszközt magas színvonalon a pedagógusok rendelkezésére bocsát. Központilag, az egész országra azonos formában állítják elő, így nehezíti a helyi igények érvényesítését, az egyéni elgondolások megvalósítását.
Ezeket az ellentmondásokat kívánja feloldani az oktatásügyi kormányzat azáltal, hogy a tanterv funkcióit megosztja egy keretjellegű központi-tanterv és az ezekre épülő helyi tantervek között.
Központi tanterv (NAT):
Ø Ez biztosítja, hogy az ország valamennyi iskolájában helyt kapjanak az európai és a nemzeti műveltség nélkülözhetetlen elemei. Ez a tanterv csak a legfontosabb ismeret- és tevékenységi köröket és az ezeknek megfelelő követelményeket jelöli meg a már említett 9 tömbbe sorolva. Keret jellege abban nyilvánul meg, hogy nem írja elő a tanítandó tárgyakat, az ezekre fordítandó időkeretet, a tanítás-tanulás módszereit, eszközeit. Módot az a helyi igényeknek megfelelő műveltségtartalom tanítására is.
Ø Ma már egyre inkább ezek a körülíró és nem előíró típusú kerettantervek készülnek, melyek nem szabályozzák szigorúan az oktató-nevelő folyamat minden elemét.
Ilyen típusú a kormány által 1995-ben elfogadott Nemzeti Alaptanterv, mely a hazai közoktatás meghatározó, hivatalos és legfelső szintű oktatáspolitikai és pedagógiai alapdokumentuma.
Ø A NAT nem hagyományos értelemben vett tanterv, mert nem csak „köt”, hanem „old” is. Ez azt jelenti, hogy egyrészt egységet kíván érvényesíteni a sokféleségben, másrészt közös alapra az iskolák, a pedagógusok, a tanulók sokféle, differenciált tevékenysége épülhet. Ezért nem találhatók a NAT-ban konkrétan előíró irányítások. Ahogy a nevében is szerepel, műfaját tekintve alaptanterv, mivel a közoktatás egységes tartalmi alapját határozza meg.
Az egységes tartalmi alap kiválasztására általános értékek, elvek, célok alapján került sor:
o Alapvető hazai és nemzetközi dokumentumokban kifejtette elvek és értékek.
o Demokratikus, nemzeti, európai és humanista elvek és értékek.
Ezek kifejtése után az alábbi sorrendben szabályozza az oktató-nevelő folyamat kérdéseit:
1. A személyiségfejlesztés-fejlődés általános pedagógiai céljai (világnézet, műveltség, önismeret, életmód). Ezen belül tárgyalja az egyes életszakaszok speciális jellemzőit és feladatait.
2. A NAT műveltségi területei, javasolt arányai és a műveltségi területekre vonatkozó közös oktatási követelmények, melyek áthatják az iskolai oktatás valamennyi elemét. (Hon és népismeret, Kapcsolódás Európához és a nagyvilághoz, Környezeti nevelés, Kommunikációs kultúra, Testi és lelki egészség, A tanulás tudása, Pályaorientáció)
3. Az egyes műveltségi és részterületek nevelési feladatai, valamint az 1-6. és 7-10. évfolyamokra bontott általános fejlesztési követelményei.
A NAT alulról korlátos, tehát csak azt határozza meg, amit minden ép gyereknek meg lehet és meg is kell tanulnia. Ez egyben azt is jelenti, hogy felülről nyitott, semmi sem korlátozza az iskolát vagy pedagógust a tudás felső határainak kijelölésében.
A NAT műveltségtartalmának jellemzői:
Komplexitás: Ez a tartalom magában foglalja a műveltség klasszikus elemeit. A tantárgyak hagyományos felosztása helyébe, a tantárgyakon túlmutató, azokat sajátos rendszerbe foglaló műveltségi területekbe rendezi a tudást.
Korszerűség: Műveltségtartalma gazdagodott a XX.-XXI. század kihívásaira is reagáló újszerű tartalmakkal. Olyan területeket emelt be a mindenki számára egységes alapműveltségi anyagba, melyek korábban legfeljebb a választható tárgyakban kaphattak helyet. (kommunikáció, tánc és dráma)
Gyakorlati jelleg: A tudományos ismereteket kiegészítik a későbbi harmonikus életvitelhez szükséges gyakorlati tartalmak.
Emberközpontúság: A különböző tartalmakat az emberi tevékenységekben történő hasznosítás szempontjából tárgyalják.
A NAT (összhangban az európai tendenciákkal) az anyanyelvi-irodalmi, valamint a matematikai-természettudományos szféra súlyának megtartása mellett a gyakorlati irányú tevékenységi területeket is érvényesíti. A NAT tartalmi eloszlásában igyekszik figyelembe venni a tanulók fejlődéslélektani sajátosságait. Bár a tízéves tartalmi szabályozást alapozza meg, a négy ill. 2-2 évfolyamhoz kötött szintek lényegében nem iskolai, hanem pedagógiai-pszichológiai szakaszok. Ezzel is segítik a tanulókhoz alkalmazkodó tanítási-tanulási módszerek megválasztásának lehetőségét.
Helyi tantervek:
Az egyes iskolákban folyó tényleges oktató-nevelő tevékenység a helyi tantervek alapján folyik. Ezt a tantervet az iskola nevelőközössége készíti el, a helyi adottságok és sajátosságok figyelembe vételével.
Ø A tantestület ezekben, a tantervekben töltik ki a kerettanterv tartalmát, döntik el az arányokat, az óraszámokat, a tevékenységi területeket, és a haladás optimális menetét.
Ø A NAT önmagában nem részletezi a tananyagot, nem nyújt segítséget a tanulás-tanítás módszereinek, eszközeinek megválasztásához. E feladat betöltésére hivatottak a helyi tantervek. Ezt minden iskola maga határozza meg a lakókörnyezet, az iskolába járó gyerekek és szüleinek igényei, a pedagógusok és az iskola lehetőségeinek, valamint az országosan meghatározott követelményeknek az összehangolása alapján.
Ø Tartalmazza a tanítás-tanulás céljait, követelményeit, a tantárgyak rendszerét, időkereteit, a szervezési kereteket, az ellenőrzés-értékelés elfogadott rendszerét, a taneszközök rendszerét, és az alkalmazott tankönyvek felsorolását.
Ø A tanterv alkalmazása nem azt jelenti, hogy a pedagógusoknak maguk kell teljes egészében megszervezniük a módszereket, taneszközöket, hanem azt jelenti, hogy a különböző központi, regionális és helyi pedagógiai intézmények programjaiból, taneszközeiből válogatva hozzák létre az iskola számára legjobban megfelelő pedagógiai módszert.
A tananyag rétegei:
Ø A tanterveknek biztosítaniuk kell, hogy a műveltség alapvető rétegeit, a minden állampolgár számára fontos elemi tudást mindenkinek megtanítsák az iskolában. Lehetőséget kell adniuk arra is, hogy az eltérő képességű, és érdeklődésű tanulók különböző mélységű és irányú tudásra tegyenek szert.
Ø Ebben a helyi és a kerettantervek segítséget nyújtanak.
A jelenleg érvényben lévő tantervek megkülönböztetnek törzsanyagot és kiegészítő anyagot, egyes esetekben minimum szintet, és fakultatív és egyéni tananyagot.
Ø Minimum szint: Egy adott tananyagnak azt a legkisebb részét, amelynek elsajátítását mindenkitől elvárják, mivel ez a továbbhaladás előfeltétele, minimum szintnek vagy minimális kompetenciának nevezzük.
Ø Törzsanyag: Az adott műveltség alapja, melyet mindenki számára tanítanak, de elsajátítását már nem mindenkitől várják el.
Ø Kiegészítő anyag: Differenciálást segít elő olya módon, hogy a pedagógus az általa tanított gyerekcsoport ismeretében dönt arról, hogy e tananyag mely részeit és milyen mélységben tanítja.
Ø Fakultatív és egyéni tananyag: A tanulók egyes kisebb csoportjai vagy egyes tanulók speciális érdeklődésének és lehetőségének a kielégítésére szolgál.
A tananyag elrendezése:
Ø A tanulónak egy egységes valóságot kell megismerni, a környező világot a maga összefüggéseiben kell megértenie.
Ø Az iskolai tantárgyak egy része megegyezik valamely tudomány elnevezésével (kémia), míg más tantárgyak nem kapcsolódnak az egyes tudományterületekhez (technika). Maga a tény, hogy a tantárgyak több tudományterület anyagát ötvözik, már hozzájárul az egységes világkép kialakításához, a szétaprózott ismeretek összerendezéséhez.
Ø A jelenlegi tantárgyi rendszerben sok egymással összefüggő, de különböző tantárgyakban tanított ismeret fordul elő. (a történelem, az irodalom, az ének-zene ugyanazokat a korszakokat tárgyalja más-más szempontból)
Ø Az iskolának törekednie kell arra, hogy a tanulók meglássák az ismeretek kapcsolódásait, felismerjék, hogy azonos vagy összefüggő jelenségek különböző szempontú elemzését végzik el az egyes tantárgyak keretében. Ezt a célt szolgálja a tantárgyi koncentráció.
A tantárgyi koncentráció szintjei:
Ø Koordináció: Erről akkor beszélünk, ha kiküszöböltük az átfedéseket a különböző tantárgyak között és megerősítjük a más tantárgyakban tanultakat.
Ø Tantárgyblokk: Az egyes tantárgyak viszonylagos önállósága megmarad, de a tárgyakon belül az egyes témák tanítása a tantárgyblokk logikájának alapján történik.
Ø Integráció: Erről akkor beszélünk, ha a különböző tudományterületekről vett anyagot egységes egésszé rendezzük, melyben az egyes alkotóelemek önálló struktúrája feloldódik.
Tananyag-elrendezési elvek:
Ø Koncentrikus tananyag elrendezés: Azt jelenti, hogy az egyes ismeret-és tevékenységi körök a tanulás magasabb fokán bonyolultabb formában megismétlődnek. (ókori történelem általánosban és középiskolában is)
Ø Lineáris tananyag elrendezés: Azt jelenti, hogy az egyes ismeretkörök sorra követik egymást, ismétlésükre nem térnek vissza.
A lineáris és a koncentrikus kombinációi:
Ø Spirális elrendezési mód: Más összefüggésben térünk vissza ugyanarra a témára.
Ø Teraszos elrendezési mód: Bizonyos csomópontoknál kapcsolatot teremt a tanult és a majdan tanulandó tananyag között.
A központi keret-tanterv és a helyi tantervek kombinációja elvileg megadja a lehetőséget, hogy a pedagógus maga döntsön a tananyag kiválasztásának és elrendezésének kérdéseiben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése